Most jöttem ki a könyvtárból egy halom könyvvel a táskámban.
Mohás Lívia: Mit tudsz önmagadról? című művét már évekkel ezelőtt elolvastam. Arra emlékszem, hogy egy bikát hozott fel példaképp vmi pszichológiai jelenségre, akinek megbabrálták az agyát. Ugyancsak ebben hallottam először arról, hogy a kiskacsák a mozgó dolgot vélik az anyukájuknak... Egyébként a pszichológiához azért vonzódom, mert tudni akarom, hogy miért lettem ennyire ütődött és álmodozó, amilyen vagyok. :-)
Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája. Ez olyasvalamiről szólhat, hogy amit el akarunk érni az életben, azt el is fogjuk. És hogy a képzelőerő hatalom. Rosszul esne, ha nem így volna, mert akkor le kellene mondanom a békából herceg elméletemről. Meg egyáltalán a lovagról. És ez igencsak fájna. :-)
Geofrey A. Dudley: Duplázd meg a tanuló erődet! Mindig is tudni akartam, hogy az okos emberek hogyan lesznek okosak. Hogyan képesek azt a temérdek sok tudást a fejükbe szívni. Valószínűleg a könyv a magamfajtáknak íródott, így legalább majd elmondhatom, hogy én is olvastam, hogyan lehetnék jobb felfogó képességű.
A negyedik könyv: Marcel Rufo Christine Schilte: Szeretetbetegség
Ez a testvérek közötti kapcsolatról szól. Már elmélkedtem azon, hogy anya hogyan volt képes arra, hogy a nagyobbik húgommal ennyire jó viszonyban legyünk. Biztos, ösztönösen nevelt, de félek, hogy én erre képtelen lennék magamtól rájönni. Pedig én 2 gyereket szeretnék. Muszáj utána olvasnom eme fontos dolognak. (Az is biztos, hogy 1000X többet érne, ha anyát kérdezném meg, de majd erre is sort kerítek.)
Cayle Callen: A botrányhős
Ez egy kellemes kis romantikus regény, bár már régen olvastam. Azonban tudom, hogy jó. Alexanderről szól, aki gyakran felveszi a bohóc álarcát. Valójában pedig ő kedves, szeretetre méltó, hűséges társ. Csak valakinek ezt fel kell fedeznie... Hogy ez mennyire igaz! Gyakran nem azoknak mutatjuk magunkat, amik valójában vagyunk. Mindenkinek van egy rejtett éne, ami tiszta és kedves és jó és szép. De valakik jól titkolják. :-)
Utolsó kommentek