Tegnap a koliban csak 3-an maradtunk. Este szörnyen furcsa volt a csönd. Senki nem visítozott, hogy nem engedik ki, mert rossz jegyet kapott, vagy hogy milyen hülye az a lány/srác. Senki nem üvöltette a rádiót, versenyezve, hogy melyik szobából hallatszik jobban a zene. Csönd honolt mindenütt.
Egyedül mentem tusolni. És ez azért volt furcsa, mert tudtam, hogy a szinten csak egy lány van még, a szobatársam. És teljesen egyedül vagyok. Ez megrémített. A legfelső emeleten voltunk, senki nem hallaná, ha segítségért kiabálnánk. Ha feljutna egy gonosztevő, és összevissza darabolna. Miért félek? - kérdeztem magamtól. Ha majd egyszer saját otthonom lesz, akkor is félnék?
Eszembe jutott a "Körös csaj". Tesómmal neveztük el így a Kör című filmben szereplő hullát, aki előszeretettel mászott ki a tv-ből, hogy poénból halálra rémissze az embereket.
Sok olyan kritikát hallottam, hogy egyáltalán nem volt ijesztő, sőt szétröhögték rajta magukat.
Nos, szégyen ide vagy oda, én hónapokig rettegtem a kikapcsolt tv-től elalvás előtt. Olyan is előfordult, hogy letakartam egy pléddel a képernyőt.
Tudtam, hogy ilyen csaj nem létezik. Mégis féltem. Miért? Elgondolkoztam ezen. Miért félek attól, ami nem történhet meg? És aztán rájöttem, hogy minden előfordulhat. És én félek attól, hogy az általam megbizonyosodott dolgok bizonytalanná válnak vagy éppen kiderül az ellenkezőjük.
Amikor bíztál valakiben, akiért a tűzbe tetted volna a kezed, és tudtad, hogy a másik is ugyanígy érez. És egyszer csak történik valami. Amikor kiderül, hogy minden, amiben hittél, akiben bíztál... Egy nagy hazugság volt. Történt már veled ilyen? Akkor üdvözölek a földi világban!
És olyan előfurdult-e már, hogy tartottál valamitől, egy helyzettől vagy valakitől? Amikor féltél, hogy a vizsgán jól szerepelsz-e, vagy hogy egy késés miatt elbocsátanak-e a munkahelyedről...
És lám, mégis könnyebb volt a vizsga, mint gondoltad, és a főnököd sem rúgott ki.
Mi lehet a megoldás arra, hogy ne dőljön össze bennem egy világ a közeljövőben?
SZERETET, MEGBOCSÁTÁS és REALITÁS.