Gondolatok, érzések

Tegnap úgy döntöttünk, hogy sátorozni fogunk. A sátorozás nagyon izgalmas dolog. Amikor kisebbek voltunk, a ház előtt felállítottunk egy nagy sátrat, ami nem volt annyira egyszerű, és kint aludtunk. Vasárnap felelevenítettük a régi szép emlékeket, és kiköltöztünk a kis vászon házikóba. Belefért egy nagy felfújhatós matrac, így kényelmes is volt. Gyöngyinek és nekem egyből érdekes dolgok jutottak az eszünkbe. Tesóm elmesélte, hogy egy hölgy még a városban arról tájékoztatta, hogy vigyázzon a menyétekkel, mert egy kisgyereknek kiszívták a vérét. Azt is látta, hogy a kocsi aljára felmászott, jobb lenne, ha nem ülne be az autóba. Húgom elmesélte még, hogy látott egy gonosz kinézetű kisbabát, aki hasonlított arra a játékra, aki öldökölte az embereket a filmben... Nos, végül arra jutottunk, hogy beengedjük az előtérbe Mazsit, a hűséges ebet. De a cipzár beragadt, így szegény kintmaradt.
Emlékszem, sokat sátoroztunk még az osztálykirándulások alkalmával. De jó volt! Most nyárra is volt tervem e tevékenységgel kapcsolatban, csak a célszemély eltűnt a látóterem széles sávjából időhiánytól szenvedve. :-)