Rájöttem, hogy napjaim nagy részét az olvasás tölti ki, főleg délutánonként. A szomszédban lakó lány betoppant valamelyik nap és megjegyezte:
"Hogy lehet az, hogy én akárhányszor bejövök, mindig olvasol, és sosem tanulsz?"
Értette ezt arra, hogy valóban nincs sokszor a kezemben tankönyv. Így adódott. Kedden döbbeneteset alakítottam: varrtam órákon keresztül. Zoknit, gombokat, szakadt nadrágot, kabátot, és még egy esernyő is a kezembe került. Ritkán ülök le, hogy ilyesmivel töltsem az időmet. Az elmúlt években nem is tudok ilyen alkalmat. Tegnap könyvtárban voltam, hogy okosodjak. De erősödtem is visszafele úton, mert súlyos könyveket kölcsönöztem ki. Azt hiszem, nagyon hasznos dolog művelődni. :-)
Bejöttem ma órára. Rosszul néztem meg az órarendet, mert 10-től nincs is órám. Kellemes meglepetés ért tehát.
Röviden ennyi.
Utolsó kommentek