Hajnal. Vagyis 6.30. Fel kellett kelnem, mert anyától meg akartam kérdezni valamit. Aztán visszaaludtam. 8.30: felébredtem ismét. És nagyon el kezdett dobogni a szívem. Majd csitult kicsit. Ha folytatta volna... Jobb bele sem gondolni. Ezt hosszas készülődés, majd egy telefoncsörgés követte. Elindultam biciklivel. Lezártam a tömbházak alatt a kerékpáromat.
És leültem a egy padra. Már elképzeltem, hogy kell lennie. De az Mp3-at nem találtam a táskámban. Hogy fogok így Rebuplicot hallgatni és úgy figyelni? Az ábrándképből törlődött a zene. Sebaj. Ennyit még túlélek.
Ahogy várakoztam, felűnt nekem egy tábla. Azt mondtam ugyanis, hogy itt ingyenes a parkolás. Akkor mi az ott? Muszáj volt felkelnem, és megnéznem. Nem mondhatnám, hogy gyorsan indultam a hosszú (kb. 50 m-es) útnak. Szerintem egy lajhár rohanásával vetekedtem. Egy őrült autós állt meg mellettem. Kivágódott az ajtó. Megérkezett a modern Aladdin.
- Ö.. Hol is van a parkoló? - kérdezte.
Én pedig egy laza kézmozdulattal útbaigazítottam. Úgy éreztem magam, mint egy 100 éves álmából ébredező Csipkerózsika. Minden tompa volt, és csak történt. Nem volt élet bennem. Ugyanazzal a sebességgel, mint amivel indultam megnézni táblát, visszacsoszogtam az érkező mesehőshöz.
Sétáltunk a városban. Nem maradt le félig mögöttem, és nem rohant előre. Kifejtette nézetét többek között a futóversenyekről, az autók és a gyalogosok viszonyáról, a modern, felgyorsult világról, a felvilágosodás feltételeiről is. (Sok mindenben nem értettünk egyet, de meggyőzni aligha tudtuk egymást. Pedig nekem volt igazam! :-D)
Eddig jutottam. Nincs ihletem folytatni.
És leültem a egy padra. Már elképzeltem, hogy kell lennie. De az Mp3-at nem találtam a táskámban. Hogy fogok így Rebuplicot hallgatni és úgy figyelni? Az ábrándképből törlődött a zene. Sebaj. Ennyit még túlélek.
Ahogy várakoztam, felűnt nekem egy tábla. Azt mondtam ugyanis, hogy itt ingyenes a parkolás. Akkor mi az ott? Muszáj volt felkelnem, és megnéznem. Nem mondhatnám, hogy gyorsan indultam a hosszú (kb. 50 m-es) útnak. Szerintem egy lajhár rohanásával vetekedtem. Egy őrült autós állt meg mellettem. Kivágódott az ajtó. Megérkezett a modern Aladdin.
- Ö.. Hol is van a parkoló? - kérdezte.
Én pedig egy laza kézmozdulattal útbaigazítottam. Úgy éreztem magam, mint egy 100 éves álmából ébredező Csipkerózsika. Minden tompa volt, és csak történt. Nem volt élet bennem. Ugyanazzal a sebességgel, mint amivel indultam megnézni táblát, visszacsoszogtam az érkező mesehőshöz.
Sétáltunk a városban. Nem maradt le félig mögöttem, és nem rohant előre. Kifejtette nézetét többek között a futóversenyekről, az autók és a gyalogosok viszonyáról, a modern, felgyorsult világról, a felvilágosodás feltételeiről is. (Sok mindenben nem értettünk egyet, de meggyőzni aligha tudtuk egymást. Pedig nekem volt igazam! :-D)
Eddig jutottam. Nincs ihletem folytatni.
Utolsó kommentek