Amikor kisebb voltam, belekezdtem egy könyvsorozat olvasásába. Az író akkor jelentette meg az írásait. Szép lassan. Emlékszem, hogy nagyon vártam a 3. kötetet. Minden héten bementem a könyvesboltokba, hogy azzal a kérdéssel idegesítsem az eladókat, hogy megjelent-e már a várva várt könyv. Legalább fél év telt el, mikorra lefordították és kiadták.
A kezemben tarthattam, és nagyon boldog voltam. Mindennap csak egy fejezetet olvasok el - próbáltam magammal megegyezni - hogy minél tovább tartson. Persze még azon az estén végeztem vele: nem bírtam ellenállni a csábításnak. Természetesen a regény nem volt annyira jó, mint amennyire vártam. Néha jobb csak várakozni és álmodni. Legalább is én arra jöttem rá, hogy olykor a vágyakozás kedvéért akarok valamit, mert miután megkaptam, elvesztette a varázsát a dolog. Talán ott rontom el, hogy rögtön, azonnal akarom, ahelyett, hogy várnék még egy kicsit?
Új taktikát próbálok ki: álmodok, várok, mint az ajándékbontásra vágyó kisgyerek. Úgyis jön, aminek jönnie kell. Most nem akarok sietni. (Mert mi lett volna, ha a könyvet is fejezetenként olvasom?)
Utolsó kommentek