"Mondjuk ezt már láttam több esetben is, hogy a nők többsége igényli a bunkóságot."
Arra a kérdésre keresem a választ, hogy az emberek miért szeretik a rosszat. Miért ahhoz az emberhez ragaszkodnak, akik nélkül sokkal boldogabb lenne az életük?
Az idézett mondat nem az én billentyűzetemből származik, tehát nem csak én jutottam erre a következtetésre. Sok a miért, sok a lehetőség.
Azonban először a saját házam környékén kell szétnéznem, mielőtt magyarázatokat gyártok. Egyszer kommunikáció órán improvizálni kellett egy rosszul működő családot, amikor is az alkoholista férj hazajön ittasan, közölve a feleségével, hogy megint elvesztette a munkáját, ezzel veszélyeztetve a család megélhetését. További szereplő egy kisgyerek. Rám a feleség szerepét osztották. Azonban nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és közöltem, hogy nekem ez nem megy. Ugyanis sehogysem bírtam felfogni, hogy egy nő mit keres egy olyan férfi mellett, aki gyakorlatilag tönkreteszi az életét. Hogy szeretheti?
Aztán telt az idő, s én is rájöttem, hogy velem is előfordult már ilyen, amikor olyan embert szerettem, aki egyáltalán nem tett boldoggá. Akkor miért...?
Mivel egy párkapcsolat sem zökkenőmentes, arra gondoltam, hogy minden probléma, mely felmerül, egy akadály, amit le kell küzdeni, nem érdemes meghátrálni. Mert miután megoldottuk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz, egyre erősebbé válik a kapcsolatunk. Szerintem ez végül is nem rossz hozzáállás, azonban amikor a felek tényleg nem illenek össze, felesleges azzal kísérletezgetni örökkön-örökké, hogy más legyen. Pár próbát talán megér, többet nem. Nem lehet reménykedni abban, hogy a másiknak megváltozik az életfelfogása, leszokik a dohányzásról, vagy időt szakít ránk, amikor úgy gondolja, hogy erre nincs ideje. (Hacsak nem a két egymásnak teremtett békáról van szó!) Nem gondolom, hogy vannak rossz emberek, illetve, hogy az eddig megismertek azok lennének. :-) Más elképzelések, különböző utak.
Az is benne lehet a pakliban, hogy az ember fél egyedül maradni, és inkább tovább szenved egy rosszul működő kapcsolatban. Tart attól, hogy senki nem fog szóba állni vele, így nem lép semerre. Olvastam egy könyvet, hogy az alacsony önbecsülésű emberek azért maradnak bántalmazójukkal, mert lelkük mélyén meg vannak győződve arról, hogy ezt érdemlik.
Utolsó érv lehet, hogy ragaszkodunk hozzá, mert szeretjük. Leszámítva azt az apróságnak tulajdonított dolgot, amivel az őrületbe kerget.
Akárhogy is legyen, mindenki próbáljon meg boldog lenni, küzdeni vagy éppen az ellenkezőjét cselekedni. Ahogy jobb.
Arra a kérdésre keresem a választ, hogy az emberek miért szeretik a rosszat. Miért ahhoz az emberhez ragaszkodnak, akik nélkül sokkal boldogabb lenne az életük?
Az idézett mondat nem az én billentyűzetemből származik, tehát nem csak én jutottam erre a következtetésre. Sok a miért, sok a lehetőség.
Azonban először a saját házam környékén kell szétnéznem, mielőtt magyarázatokat gyártok. Egyszer kommunikáció órán improvizálni kellett egy rosszul működő családot, amikor is az alkoholista férj hazajön ittasan, közölve a feleségével, hogy megint elvesztette a munkáját, ezzel veszélyeztetve a család megélhetését. További szereplő egy kisgyerek. Rám a feleség szerepét osztották. Azonban nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és közöltem, hogy nekem ez nem megy. Ugyanis sehogysem bírtam felfogni, hogy egy nő mit keres egy olyan férfi mellett, aki gyakorlatilag tönkreteszi az életét. Hogy szeretheti?
Aztán telt az idő, s én is rájöttem, hogy velem is előfordult már ilyen, amikor olyan embert szerettem, aki egyáltalán nem tett boldoggá. Akkor miért...?
Mivel egy párkapcsolat sem zökkenőmentes, arra gondoltam, hogy minden probléma, mely felmerül, egy akadály, amit le kell küzdeni, nem érdemes meghátrálni. Mert miután megoldottuk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz, egyre erősebbé válik a kapcsolatunk. Szerintem ez végül is nem rossz hozzáállás, azonban amikor a felek tényleg nem illenek össze, felesleges azzal kísérletezgetni örökkön-örökké, hogy más legyen. Pár próbát talán megér, többet nem. Nem lehet reménykedni abban, hogy a másiknak megváltozik az életfelfogása, leszokik a dohányzásról, vagy időt szakít ránk, amikor úgy gondolja, hogy erre nincs ideje. (Hacsak nem a két egymásnak teremtett békáról van szó!) Nem gondolom, hogy vannak rossz emberek, illetve, hogy az eddig megismertek azok lennének. :-) Más elképzelések, különböző utak.
Az is benne lehet a pakliban, hogy az ember fél egyedül maradni, és inkább tovább szenved egy rosszul működő kapcsolatban. Tart attól, hogy senki nem fog szóba állni vele, így nem lép semerre. Olvastam egy könyvet, hogy az alacsony önbecsülésű emberek azért maradnak bántalmazójukkal, mert lelkük mélyén meg vannak győződve arról, hogy ezt érdemlik.
Utolsó érv lehet, hogy ragaszkodunk hozzá, mert szeretjük. Leszámítva azt az apróságnak tulajdonított dolgot, amivel az őrületbe kerget.
Akárhogy is legyen, mindenki próbáljon meg boldog lenni, küzdeni vagy éppen az ellenkezőjét cselekedni. Ahogy jobb.
Utolsó kommentek