Az elmúlt pár napban ismét sikerült elmélkednem. Mert elméletekben jó vagyok. :-) Amikor kisebb voltam, hittem abban, hogy egyszer eljön értem a herceg fehér lován, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Azonban az igaz szerelemben sosem az csábított, amikor a herceg és királylány békésen üldögélnek a kandalló előtt, vagy amikor mindketten szerelmes pillantásokkal bombázzák egymást a parkban. Ez nagyon uncsi. Annak az elgondolása vonzott, hogy két embernek mi mindenen kell keresztülmennie, hogy mindez létrejöhessen. A küzdelmek egymás mellett, ellen, magunkkal, szokások feladása, kitartás, csalódások, újabb remények. Maga a folyamat, hogy hogyan jut el a két szerelmes arra a magasabb szintre, amikor mindketten lelkileg eggyéválnak.
Sőt, a romantikus regények is ezt beszélik el: a lovag és a királylány közötti látszólagos problémákat, amiket megoldanak.
Bár sokan azt mondják, az életben nem minden úgy működik, ahogy a filmekben vagy a mesékben. De miért nem? Ezekben a történetekben van a sárkány, a mostoha, a gonosz törpe. Az életben nem lehet párhuzamot vonni velük? (Főnök, barát, aki elárul, rossz testvér stb.)
Viszont abban egyetértek, hogy nem feltétlenül üt belénk ámor nyila, és nem feltétlenül ismerjük fel rögtön életünk nagy szerelmét. Lehet, hogy elsétálunk mellette, és soha nem látjuk viszont. Ez az élet. Izgalmas, kalandos. Addig kell csókolgatni a békákat, amíg abból herceg vagy hercegkisasszony lesz. Lehet egy embernek több igaz varangya is. Szóval nekem is van valahol egy zöldes kicsi állatom, és én is valakinek a békája vagyok. :-)
Amikor két egymásnak teremtett varangy megtalálja egymást, egy idő után átváltoznak, és ha kitartanak, akkor semmi nem akadályozhatja meg, hogy együtt maradjanak: sem korkülönbség, rang, mások előítéletei, távolság, karrier stb.
Élő példa erre húgom is. Az ő kapcsolatát sokan kritizálták a korkülönbségre hivatkozva, a távolság miatt nem tartották sokra... A barátja rengeteget dolgozik, karrierista. Mégis 6 órát utazik le, hogy meglátogassa kedvesét. A pár alkalomra jósolt jövőjük már 3 éve tart. Nem tudom, együtt maradnak-e örökkön-örökké, de azt tudom, hogy tesómnak mindig ragyog az arca, ha a barátjával lehet, vagy amikor az sms-eit olvassa, vagy amikor ő készít neki egy kedves ajándékot...
Sőt, a romantikus regények is ezt beszélik el: a lovag és a királylány közötti látszólagos problémákat, amiket megoldanak.
Bár sokan azt mondják, az életben nem minden úgy működik, ahogy a filmekben vagy a mesékben. De miért nem? Ezekben a történetekben van a sárkány, a mostoha, a gonosz törpe. Az életben nem lehet párhuzamot vonni velük? (Főnök, barát, aki elárul, rossz testvér stb.)
Viszont abban egyetértek, hogy nem feltétlenül üt belénk ámor nyila, és nem feltétlenül ismerjük fel rögtön életünk nagy szerelmét. Lehet, hogy elsétálunk mellette, és soha nem látjuk viszont. Ez az élet. Izgalmas, kalandos. Addig kell csókolgatni a békákat, amíg abból herceg vagy hercegkisasszony lesz. Lehet egy embernek több igaz varangya is. Szóval nekem is van valahol egy zöldes kicsi állatom, és én is valakinek a békája vagyok. :-)
Amikor két egymásnak teremtett varangy megtalálja egymást, egy idő után átváltoznak, és ha kitartanak, akkor semmi nem akadályozhatja meg, hogy együtt maradjanak: sem korkülönbség, rang, mások előítéletei, távolság, karrier stb.
Élő példa erre húgom is. Az ő kapcsolatát sokan kritizálták a korkülönbségre hivatkozva, a távolság miatt nem tartották sokra... A barátja rengeteget dolgozik, karrierista. Mégis 6 órát utazik le, hogy meglátogassa kedvesét. A pár alkalomra jósolt jövőjük már 3 éve tart. Nem tudom, együtt maradnak-e örökkön-örökké, de azt tudom, hogy tesómnak mindig ragyog az arca, ha a barátjával lehet, vagy amikor az sms-eit olvassa, vagy amikor ő készít neki egy kedves ajándékot...
Utolsó kommentek