Minden pár héttel ezelőtt kezdődött: anya azt mondta, híztam. Én csak legyintettem. Kit érdekel? Sosem törődtem a súlyommal. Akkor azonban titokban megmértem magam. Majdnem leestem a mérlegről. Jó ég! Hova lett a bűvös 55 kg? Valószínűleg a karácsony szentségtelenítette meg.
Kb. két napja döntöttem el, felveszem a harcot a kilók ellen. Most éhes vagyok, de megfogadtam, hogy a legutolsó finom falatokat nem nyelem le, mert elvileg a telítettség érzése 20 perccel az étkezés után jelentkezik. Eltelt fél óra. És én még mindig éhes vagyok! Ezzel is kísérleteznem kell még... Nem akarok éhen halni.
Most csak a finom ebédre tudok gondolni. Töltött zsömle. Jól hangzik. De remélem, nem hússal van töltve! Lehet, hogy addigra már mindegy lesz nekem. És mindent megeszek. (az eszik igének nincs olyan alakja, hogy eszek, de szerintem ebben a mondatban hülyén venné ki magát, ha az eszem alakot írnám oda. Fura nyelvészek...)
Ebéd, ebéd, ebéd...
Utolsó kommentek