Nem erről akartam írni. Hanem húgom ballagásáról. Aznap reggel hosszas készülődés volt reggel mindenki részéről.
- Mit vegyek fel?
- Kész vagytok már?
E kérdések gyakran elhangzottak. Gyöngyi gyönyörű volt. Most is az, de ezt azért emeltem ki, mert úgy szokás, hogy csak ünnepekkor említik meg ezeket a tényeket, vagy amikor be akarunk vágódni valakinél. Mert általában a jó dolgok felett átsiklunk. (Majd teszek fel képeket. De most épp a szobájában van a fényképezőgép, és őrző szemeit rajta tartja a masinán. Hiába, úgyis megkaparintom, és akkor... Akkor majd mindenki láthat fényképeket.)
Tehát. A család apraja nagyja ott volt az iskolai ünnepségen. Megbíztak, hogy készítsek sok-sok fényképet, azonban húgomat szem elől vesztettem. Ezt később próbáltam korrigálni, bár merem remélni, hogy emiatt nem lesz rám mérges. Eddig nem említette.
Tesóm végigballagta az iskolát kis topánkájában, majd az udvarra érkezett rohanó osztályával.
Meghallgattuk a beszédeket. És tesómat kihívták, és jeles tanulmányi eredményéért oklevelet kapott!!!! (Az én húgom...)
Aztán hazamentünk a nagy famíliával, megebédeltünk...